5. Neurogenezis – Így Növessz Új Agysejteket (31perc)
ÉletmódTerápia Szemináriumok | Az Életmódváltás Fejben Kezdődik.
Dr. Sorin Moroșan, belgyógyász szakorvos napjaink legégetőbb egészségügyi problémáit és azok életmódbeli összefüggéseit veszi górcső alá.
Tekintsd meg az alábbi sorozat ÖTÖDIK VIDEÓSZEMINÁRIUMát az alábbiakban!
5. Neurogenezis – Így Növessz Új Agysejteket (31perc) (VIDEO)
A fenti VIDEÓSZEMINÁRIUM szövege:
Nagyon fontos megvitatandó témához érkeztünk, ami az aggodalomra való okokat illeti, amelyekről már beszéltünk. Neurokognitív zavarok meredek növekedése, a szorongásos-depressziós tünetek az orvos felkeresésének leggyakoribb okai. Látjuk, hogy mindez hatással van az akaraterőre, az élethez való hozzáállásra, és csökkenti a jó életmódbeli döntések meghozatalára való képességünket. Mégis különösen bátorító jó hírekkel szolgálhatok. Nagyra értékelem ezt a kutatót, Altman Józsefet. Ő volt az első, aki az 1960-as években leírta új neuronok képződését felnőtt agyban. Csakhogy abban az időben a neurofiziológia dogmatikusan kijelentette, hogy minden idegsejtünket születéskor kapjuk, később már nem formálódnak, ezekből veszítesz életed során, de újakat már nem kapsz. Hallottuk már ezt az elméletet, ugye? Én is pont így tanultam az egyetemen. Ennek a koncepciónak köszönhetően, kutatásait sokáig nem vették figyelembe, azt mondták, túl szép, hogy igaz legyen, hogy a felnőtt agyban is képződnek új neuronok. Azonban a következő években, a 80-as és főleg a 90-es években tanulmányok tömkelege jelent meg, amelyek megkérdőjelezhetetlenül alátámasztották ezt a kijelentést. Mégpedig: először is felfedeztek bizonyos fehérjéket. Az idegsejtek fehérjéket, úgynevezett neurotrofinokat termelnek, amelyek serkentik a neuronok fejlődését, túlélését és működését. A neurotrofinoknak legalább 7 típusát írták le, amelyek közül leginkább tanulmányozott az angolok által Brain Derived Neurotrophic Factor-nak , röviden BDNF-nek nevezett, agyi neurotrofikus faktor, egy fehérje, amelyről biztosan tudjuk, hogy képes stimulálni a progenitális sejteket.
Mik azok a progenitális sejtek? Egyfajta őssejtek, olyanok, mint a fiatal felnőttek. Egy fiatalnak attól függően, hogy milyen iskolát választ, ezerféle foglalkozása lehet, egyikkel mérnök lesz, másikkal kőműves vagy tanár, attól függ mit tanul, mire készül fel. Ilyenek ezek a progenitális sejtek, ők specializáció nélküli sejtek, attól függően, hogy milyen ingert kapnak, válhatnak hámsejtekké, izomsejtekké, vagy ha a BDNF stimulálja őket, idegsejtekké. Tehát a BDNF-nek megvan ez a képessége, hogy őssejteket stimuláljon a neuronná válás útján, így megy végbe a neurogenezis folyamata, ami az új neuronok felnőttkorban történő képződését jelenti. Mára több száz tanulmány jelent meg ebben a témában, és világosan kiderül, hogy a neurogenezis nagyon intenzíven zajlik a hipocampusban. Itt látható a hipocampus, ugyanakkor a paraventrikuláris és subventrikuláris területeken, valamint a homloklebenyben is. Sőt a legújabb tanulmányok szerint az agy más területein, és a kéreg alatti központokban is végbemegy neurogenezis.
Az is világos, hogy az újszülött neuronok a tanulási és memorizálási folyamatokban vesznek részt, valamint a sérült területek helyreállításában, mint például agyvérzés esetén.
Az, hogy valaki, akinek egy ilyen agyvérzés után lebénult keze-lába – azt gondolnád, hogy már nem fog tudni mozogni – pár hét, hónap után mégis elkezd mozogni, sőt járni, mindez elsősorban ezeknek az új neronoknak köszönhető, amelyek az érintett területre koncentrálódnak, és átveszik az elhalt elődjeik helyét. Így fizikai síkon is látjuk az illető felépülését, ugyanakkor minden tanulási és memorizálási folyamat a hipocampusban található új idegsejtek számlájára írható.
A hipocampus egy mélyen elhelyezkedő agyrész, látjuk, hogy hiányzik az agy egy külső szelete, hogy láthassuk. Csikóhalhoz hasonló formája van. Nem nagy méretű, de nagyon nagyon fontos, elmélyíti az információt a rövid távú memóriából a hosszú távú memóriába. Mit is jelent ez? Hogy, amit ma megtanultam, azt tudjam holnap is, jövőhéten egy hónap vagy egy év múlva is, mint a merevlemezre való mentés a számítógépen. De nemcsak ennyi, hanem szerepet játszik a térmemóriában és a tájékozódásban is. Hogy tudjam, hol vagyok, és hogyan jussak el oda, ahova szeretnék. Autóval? Vagy repülővel? Segítségével tájékozódom, egyfajta beépített GPS. Készítettek egy nagyon érdekes tanulmányt Londonban. Egy nagy teljesítményű MRI-vel megmérték londoni taxisofőrök és buszvezetők hipocampusának méretét. Mit gondolnak, kinek volt a nagyobb a hipocampusa? „A taxisofőröké” Természetesen, de miért is? Folyamatosan tájékozódásra van kényszerítve. Míg a buszvezető akár csukott szemmel is végig tud menni az útvonalán, a taxisofőrök folyton új helyzetben találják magukat.
Sajnos rossz hírek is vannak. Tanulmányok szerint a modern életmód miatt– értik mire gondolok ez alatt: étrend, állati zsírok, állati fehérjék, cukor, rosthiány, mozgáshiány, rendszertelen életmód, késői lefekvés – 40 éves kortól, lehet, hogy korábban is megfigyelhető csökkenés áll be a hipocampus méretében. Miért? Leépül, egyre kisebb lesz, és következésképpen mi történik a működésével? Annyi pácienssel találkozom, akik panaszkodnak: Doktor úr, mi van velem, még 50 éves sem vagyok, és…olyan jó memóriám volt, az egyetemen egyszer hallottam valamit, és tudtam, és most mi történik? A még rosszabb hír, hogy az Alzheimer-kór megjelenésekor – ami jelenleg a leggyakoribb neurokognitív zavar – az első szenvedő a hipocampus. Mi az Alzheimer-kór első tünete? Felejtés, ugye? Mit felejt el, az első osztályos korában tanult verset? Nem, azt elmondja, akár naponta 3x is. De elfelejti, mit mondtam pár perce. A friss információkat. Sajnos, ahogy halad előre a betegség lefolyása, mást is elfelejt, végül azt is, hogy aki mellette van, az a felesége vagy férje. És tudják mi az ennél is rosszabb hír? Tanulmányok kimondják, hogy mielőtt megjelennének a mások által is észrevehető tünetek, a strukturális változások már 5-10 évvel korábban megfigyelhetőek. Tehát következtetés, hogy amikor megjelennek a tünetek, a betegség már legalább 5 éve halad előre. Ennek fényében nem engedhetjük meg magunknak, hogy akkor kezdjünk el cselekedni, amikor ezek megjelennek. Minél hamarabb határozottan tennünk kell valami jelentőset.
Itt a hipocampusban formálódnak az új idegsejtek. Új neuronok, amik, mint említettem, differenciálatlan őssejtként kezdik, és mikor stimulust kapnak a BDNF fehérjétől, elindulnak a neuronná válás útján. Ez a specializációs folyamat, aminek a végére új, érett, működőképes idegsejtté válnak, 8 hétig tart. Az első héten megjelennek a nyúlványkezdemények, amelyekből majd kifejlődnek a dendritek és az axon. A második héten a nyúlványok a már meglévő szinaptikus láncok felé növekednek, hogy a későbbiekben be tudjanak illeszkedni azokba. Nyújtogatják a nyúlványaikat, miért? Feltétlenül szükséges kapcsolatba kerülnie a szomszéddal, mert ahol eléri, ott szinapszisok jöhetnek létre, és csak ily módon van értelme az életének, ha kommunikálhat. Ha nem alakít ki szinapszisokat, nem tud mihez kezdeni. A kommunikáció létfontosságú.
A 3. héten tehát megkezdődik a szinapszisok, a szomszédos, működő neuronok dendritjeivel és axonjaival létrehozott kapcsolatok kialakulása. A 4. héten az új neuronok folytatják az érési folyamatot, és előszeretettel alakítanak ki specifikus szinapszisokat, az egyes ingerületátviteli utaknak megfelelően. A 8. hétre pedig gyakorlatilag tökéletesen végbemegy az érési folyamat, az új neuronnak megvan minden strukturális és funkcionális adottsága a működéshez.
A neurofiziólógusok leírása szerint van egy nagyon kritikus időszak ezeknek a fiatal neuronoknak az életében, ezen neuron pályára készülő, tanuló fiatalok életében. A 3-4. hetekben, amikor szinapszisokat formálnak, létfontosságú az érési folyamat szempontjából, hogy munkába állítsuk őket. Kitartó szellemi erőfeszítésre van szükség, ami igénybe veszi ezeket a tanulókat, akik még az iskolapadban ülnek, hogy a munka mezejére lépjenek. Ha létrejön az a szellemi erőfeszítés, ha az illető csinálja, tanul, éppen tanfolyamra jár, számára fontos dolgokat tanul, amelyeket majd használni fog a szakmájában, vagy tudom is én egy idegen nyelvet tanul vagy bármi mást, akkor az agynak nagy szüksége van ezekre a nebulókra. Gondoskodik róluk, új hajszálereket képez körülöttük, hogy jól tápláltak legyenek, oxigéndús vérhez jussanak, és tápanyagokhoz, amelyek biztosítják számukra a növekedéshez, éréshez és működéshez szükséges feltételeket. Tehát létfontosságú ez az erőfeszítés, ami munkába állítja a tanulókat. És ha az erőfeszítés állandó és kitartó egészen addig, amíg megszilárdulnak a jó és működőképes szinapszisok az új neuronok és a régi veteránok között, akkor ők mindannyian sikeresen mennek végig az érési folyamaton, célba érnek a 8. hét végén mint érett neuronok minden szükséges struktúrával és képességgel arra, hogy kart karba öltve együtt dolgozzanak a veteránokkal. Ez által az agyi szerkezetek neuronállománya gazdagodik, az agy megőrzi életerejét és információfeldolgozó és -elraktározó képességét, így bármikor előhívhatjuk azt, mikor szükségünk van rá.
Levonhatjuk a következtetést, hogy a kitartó szellemi erőfeszítés és tanulás elengedhetetlen a neuronok túléléséhez, nem választás kérdése, ha akarok, jó, ha nem akarod, rendben. NEM! Egyetlen esélyünk, ha sosem hagyjuk abba a tanulást, ez az egyetlen megmentő út, mert máskülönben enélkül a szellemi erőfeszítés nélkül az agy nem tud mit kezdeni az új neuronokkal, munka nélkül lézengenek, és jegyezzük meg, az agy nem fektet selejtbe! Megjegyezzük? Ha nem tud nekik feladatot adni, elvágja őket az erőforrásoktól, és legtöbbjük elpusztul, a 3-4. héten 60-70%-uk. És ha ezután sem történik igénybevétel, hogy munkába álljanak, akkor a többi is elpusztul, és akkor mire megy a kezdeti erőfeszítés az új neuronok létrehozására, az agyi struktúrák megerősítésére? Miből válogathatunk? „Semmiből.”
Ugyanakkor a modern életmód eltömíti az artériákat, és a régiekhez is alig jut szegényekhez elegendő vér, oxigén. Az agy még róluk is alig tud gondoskodni, nemhogy az újakról. A régiek is csapatostul pusztulnak el, helyükbe nem érkeznek újak, és mi lesz az eredmény?
Jól látszik, nemcsak abból, ahogy a körülötte lévő világot érzékeli, hanem a CT és MRI vizsgálatokon is kivehető. Általában nem mondják meg neki konkrétan, inkább a hozzátartozóknak. Nézzük csak meg ezt a tomográfos képet, milyen kicsi lett a hipocampus, és látjuk az agykérget, mennyire elvékonyodott, és az egész agy összezsugorodott, ugye? Világos, hogy a kéreg leépülése folyamatos. Mit várhatunk még el tőle ezek után? Ez van. Nem találok ennél tragikusabbat.
Először is jegyezzük meg, hogy nem hagyhatjuk abba a tanulást! Tehát tekintsünk úgy a tanulásra, mint az ételre, ahogy naponta szükségünk van rá, hogy értékes dolgokkal tápláljuk a testünket, így naponta kell fontos dolgokat tanulnunk mind a lelki életben, mind szakmai, racionális téren. Komolyan kell foglalkoznunk azzal, hogyan is biztosítsuk agyunk számára a megfelelő körülményeket, hogy új neuronokat termeljen, amelyek valódi változást jelentenek strukturális és funkcionális értelemben egyaránt.
Mi serkenti a neurotrofinok, és ezáltal az új neuronok termelődését?
Jó néhány tanulmány jelent meg ebben a témában. Jó pár éve követem, mit tesznek közzé, mik a legfrissebb kutatási adatok. Megpróbálom ezeket összefoglalni.
Megállapították, hogy az első legfontosabb tényező, amely a BDNF kiválasztásához, és ezáltal a neurogenezishez szükséges, az a testmozgás. Holnap reggel látni fogjuk, mennyire fontos a megfelelő étrend, ami a neuronok fejlődéséhez és éréséhez elengedhetetlen tápanyagokat biztosítja, és persze a meglévő idegsejtek fenntartását.
Megpróbáltam bevésni, mennyire fontosak az intellektuális, kreatív tevékenységek, amik új szinapszisok kialakulását kívánják meg.
Hasonlóképpen lesz majd egy alkalom, amikor a megfelelő pihenésről beszélünk majd. A rendszeres napirend, elegendő alvás, időben lefekvés fontosságáról. Mindezek pozitívan hatnak a neurogenezisre.
Mára rengeteg tanulmányt találunk, én most egyet példaként mutatok, amiből láthatjuk, milyen jelentőséggel bír a testmozgás a neurogenezis szempontjából. 120, 55 és 80 év közötti személyt vizsgáltak, akiknél nem volt megfigyelhető semmilyen kognitív zavar. Véletlenszerűen két 60 fős csoportra osztották őket: kísérleti csoportra és kontrollcsoportra.
A kísérleti csoport tagjai aerob mozgást – sétát – végeztek az orvos által javasolt intezitással egy éven keresztül. Tehát mindenki az egészségi állapotának megfelelően, az élettel telibbek gyorsabban mentek, mint itt az egyes csoport, a szívbetegek lassabban, mint a 3-as csoport, de mentek.
A kontrollcsoport nem csinált mást, mint annak előtte. Ők voltak az összehasonlítási alap. Egy év után összehasonlították őket. Az év elején is végeztek vizsgálatokat, hogy lássák honnan indulnak, és egy év után újra, hogy lássák, hova jutottak.
És az eredmények: Az aerob testmozgást végző csoportnak átlagosan 2%-kal nőtt a hipocampusa. Mit mondtuk korábban, mi történik a hipocampusszal 40 éves kor felett? Általában évente 1-2%-kal csökken a mérete. Náluk nem csökkent, nem is stagnált, hanem kicsit növekedett. Ezzel szemben a kontrollcsoportnál zsugorodást láthatunk, 1-2%, amit más tanulmányokban is találunk, nagyjából ez az átlag. Egy év után mennyi volt a különbség köztük? 3-4, 10 év után… a hipocampus harmada. Nagy különbség, ugye?
Tehát az 50-60 éves kor kritikus lehet ilyen szempontból. A testmozgást végző csoportnak jelentősen nőttek az egy év végére a BNF értékei. Tehát náluk a hipocampus növekedése a BDNF-nek volt köszönhető, ami új neuronok születését serkentette.
Vajon a szellemi képességeik is javultak? Nos, a hipocampus méretének és a BDNF plazmaszintjének növekedése együtt járt a digitális, térmemóriát vizsgáló teszteken való jobb teljesítéssel.
Vegyük figyelembe, hogy 55-80 év közötti egyénekről beszélünk. Mit is jelent ez? Azt mondja nekem, hogy 76 évesen jobban teljesített, mint 75 évesen. Mit gondolnak? Bizonyos kor felett arra vagyunk ítélve, hogy szenilissé váljunk? Nem, de kin múlik? Rajtunk múlik, hogyan folytatjuk innen. Tehát, következtetés: meg kell találnunk az egyensúlyt a fizikai és szellemi aktivitás között. Egyensúlyt. Mindkettőre feltétlenül szükségünk van. Úgy kell megterveznünk tehát a napi programot, hogy legyen benn ez is, az is. Akik már nyugdíjasok, azoknak egyszerűbb, mert úgy osztják be az idejüket, ahogy szeretnék, ha most szeretnének valamit csinálni, meg is tehetik. A többiek viszont, akik még dolgoznak, hogy oldják meg ezt az egyensúlyt? Általános szabályként mondhatjuk: Akik szellemi munkát végeznek, próbáljanak fizikai aktivitással kikapcsolódni. Tudják, milyen jó? Saját tapasztalatból mondom. Fáradtan megyek el innen munka után, de amikor hazaérek, és különösen most, hogy olyan az idő, 1-2 óra kerti munka, és már érzem is, hogy szűnik a feszültség az agyamban. Utána tudok újra gondolkodni, nagyon sokat segít.
És fordítva, akik fizikai munkát végeznek, pihenjenek intellektuálisan, tanuljanak, ezt hangsúlyozom. Legyen az tanulási folyamat, ami szellemi erőfeszítést igényel, megértést, memorizálást, ismétlést, visszamondást, használatot.
Így van ez az iskolásoknál is. A jó fizikai edzettségű diákoknak nagyobb a hipocampusa, és kognitív funkcióik összehangoltabbak, jobbak, mint inaktív társaikéi.
Tehát ez a kihívás, megtalálni az egyensúlyt. A szabad levegőn végzett mozgás még több, az agynak előnyös tényezőt egyesít. Egyidejűleg friss levegőn is vagyunk, ami nagyon fontos az agy számára, és közben segít a kikapcsolódásban is, ugye? A természetben töltött idő nagyon kell az agynak Az agy a legnagyobb oxigénfogyasztó, és amikor sportolunk, főleg, ha szabad levegőn tesszük, akkor jelentősen javul a koncentrációs és tanulási készség, csökken a szorongás, javul a lelkiállapot. Úgyhogy, ha otthon mozgok, akkor is nyissam ki az ablakot! Nekem is van otthon egy ellipszistrénerem azokra a napokra, amikor kint esik, ködös, jeges, nem lehet kimenni. De annak a napnak sem kell kimaradnia. Nyitott ablaknál sportolok. Használjuk ki a fizikai aktivitás, a friss levegő és a természetes fény együttes jótékony hatását! Látjuk majd, mennyire fontos a természetes fény a kiegyensúlyozott agyműködéshez, jobb eredményeket biztosít a memória-, tanulási és intelligenciateszteken. Itt Ménesen is reggeli tornával kezdünk, igaz? Különösen áldott helyen vagyunk itt, és arra bátorítok mindenkit, hogy használjuk ki. Amikor csak tehetik, szabadidejükben menjenek ki a szabadba, nagyon sokat nyerhetnek belőle.
Holnap látni fogjuk, hogyan hat az étrend a neurogenezisre és az agyműködésre. Köszönöm a figyelmet, és szép napot kívánok!